RÓLUNK

Vezér Endre

     Budapesten születtem 1939. március 1.-én. Azóta folyamatosan Csepelen lakom. A Katona József Általános Iskolába jártam. Ezt követően a Bánki Donát Gépipari Technikum tanulója voltam. 1957-ben érettségiztem. 1958-tól a Miskolci Nehézipari Egyetemen tanultam,sajnos csak 3 évig, szüleim anyagi nehézségei miatt.

     Amikor hazajöttem, azonnal munkába álltam a Csepeli Készülék és Szerszámgyár Tervezési Osztályán. Kezdetben rajzszerkesztő voltam tervezők mellett. Később rám bízták kisebb szerszám-tervek elkészítését, természetesen a tusrajzok befejezéséig. Akkoriban és még sokáig a tervrajzok rajztáblán, tuskihúzással készültek. A tusrajzokat papírra fénymásolták, e fénymásolatok kerültek az üzemekbe gyártás céljára.

     Amikor a Csepeli Szerszámgépgyár fejlesztését elindították célgépek gyártása terén, "népgazdasági érdekből" többünket áthelyeztek a Tervezési osztályra. Ott hamar megismertem a gyártott célgépek szerkezetét. Kezdetben kisebb tervezési feladatokat kaptam, később egyre komolyabbakat is elvégeztem.

     Három év múlva jött egy újabb "népgazdaság érdek". Akkor a Csepeli Tervező Vállalathoz kerültünk többen is több helyről, mert elkezdődött teljes csőgyárak tervezése és gyártása a Szovjetúnió és Kína megrendelésére. De ez sem tartott sokáig, mert néhány komplett csőgyár leszállítása közben lassan csődbe vitték a Csepel Műveket. Az okokat természetesen akkoriban mi dolgozók nem tudtuk. Amikor már nagyon érezhető volt a hanyatlás, keresgéltem új munkahelyet. Végül egy hirdetésre jelentkezve megtaláltam a Csepeli Papíripari Gépgyárat, ahol a Tervező Osztályon megfelelő munkát biztosítottak.

     Rövid idő után irányító tervező beosztásba kerültem korábbi tapasztalataim alapján. Akkoriban tombolt a privatizációs láz, aminek következtében az akkori igazgató segédletével az addig teljesen magyar vállalatot megvette egy USA-beli, papírgépeket gyártó magánvállalat. Így keletkezett a MAGYAR - UNITED CONTAINER vállalat. Tervezői beosztásom ugyan megmaradt, de az új tulajdonos elvárta, hogy a mérnökök angolul tudjanak Vele tárgyalni. Mivel ez nekem nem ment, közös megegyezéssel nyugdíjba mentem 57 éves koromban.

     De még papíripari tervező éveim alatt a korábbi rajztáblás munkát felváltotta a számítógépes tervezés AUTOCAD program segítségével, amit sikerült nagyon jól begyakorolni. Ez nagy szerencsém volt, mert így nyugdíjasként kiválthattam a vállalkozói igazolványt géptervezési munkákra. Találtam egy megfelelő partnert, mint megrendelőt. Éveken keresztül nyomdaipari gépeket terveztem és részt vettem a gyártás művezetésében is.

     Aztán elérkezett a végleges nyugdíjba-vonulás ideje 65 éves koromban, 2004. január 1.-én. Akkori fényképem itt látható.

Csepeli amatőr helytörténész

     Miért is vagyok "amatőr helytörténész"? Ameddig kenyérkereső foglalkozásomat végeztem, géptervezést számítógéppel, csak Apám papírfényképeit tudtam egy egyszerű szkenner segítségével feldolgozni. Később kiderült, hogy nem jó minőségben. Ez a szkenner elegendő volt tervezési munkáim elvégzéséhez.

     Iskolai tanulmányaim folyamán mindég érdekelt a történelem. Így Magyarország történelme is. Csepelről akkoriban nem hallottam. Csak "Vörös Csepel" volt. Csak a "rendszerváltás" után kezdett derengeni, hogy nem akármilyen város ez a Csepel.

     Nem folytattam tanulmányokat népművelőként, valamilyen történelemtanári végzettségre  sem törekedtem. De ásatásokat sem folytattam, mint egy sütőipari szakember ismerősöm, aki ez-irányú egyetemre is járt. Én egy más irányú utat választottam :

     Nyugdíjazásom után beléptem a Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesületbe, ahol szívélyesen fogadtak, Apám korábbi gyűjtőmunkája alapján is. Ezután kezdtem keresgélésemet a Magyar Országos Levéltárban és a Széchenyi Könyvtárban, majd később az interneten. Ezeknek jelenlegi állása szerinti gyűjtögetett anyagokat mutatom be az itt megjelentetett gyűjteményemben.

     Amikor megjelent a CANON termékei között egy csúcs-szkenner, megvettem, és megnyílt a lehetőség filmek és üvegnegatívok digitalizálására is.

     Itt kell megjegyeznem, hogy Apám, Vezér Béla (született Versics) 1928-tól fényképezett. Kezdetben, 1928-tól 1934-ig egy üveglemezes fényképezőgéppel, később, 1934-től 1945-ig egy "ROLLEIFLEX" 6*6 cm-es tükörreflexes filmes fényképezőgéppel, fénymérő segítségével. E fényképezőgéptől a felszabadítók 1945-ben megszabadították. Később 1946-ban ismét vett egy általa megszokott "ROLLEIFLEXET", amit később nekem adott. Ezzel tovább fényképezett mindaddig, amíg egy újabb - kisfilmes gépet vett.

     E tevékenysége következtében több, mint 2000 film-negatívot és néhány száz üvegnegatívot örököltem. Az így digitalizált képanyagból az MDF helyiségében 2004-ben elkészítettem a Csepeli 96-os Sólyom Cserkészcsapat fényképeit bemutató kiállítást.

     2008-ban Apám születésének 100. évfordulóján egy évfordulós emlékkiállítást készítettem válogatott fényképeiből és életének leírt mozzanataiból, amelynek a Csepeli Helytörténeti Gyűjtemény adott helyet.

     Néha sikerült kapcsolatba lépni a régi csepeli családok némelyik tagjával, akik kölcsön adnak megjeleníthető képeket, dokumentumokat. Továbbá a Helytörténeti Gyűjtemény korábban és újabban szkennerezett érdekességeinek némelyikét is bemutathatom. Előző honlapom megszűnése óta a csepeli családoktól egyre kevesebb hozzáadás érkezett, ami a megöregedés miatt is lehetséges.



Vezér Béla

     1908 március 1.-én született Csepelen. 1991. június 12.-én meghalt.

     Születésekor apja után Versics Béla névre keresztelték. 1937-ben magyarosította nevét Vezérre. Mindég Csepelen lakott. Elemi iskoláját a csepeli Fő-úti iskolában, középfokú iskoláját a csepeli Polgári iskolában, szakirányú tanulmányit a Budapesti Felső-ipari Iskolában végezte. 1928-ban állt munkába a Weiss Manfréd Gyár Erőművében. Később a WM "Jupiter Osztályán" lett gépszerkesztő, majd tervező. Részt vett tervei kivitelezésében is.

     A háború folyamán katona volt, de munkahelye kikérte a hadseregből az ipari tevékenység érdekében. A WM-művek repülőgép- és harckocsi gyártással is foglalkozott. A háború után egy ideig még a Csepel Vasműben dolgozott, majd 1954-ben kisiparos lett. Ebből ment nyugdíjba. Kisiparosként háztartási és cipő-ipari vastömegcikkeket készített.

     1937-ben kötött házasságot Balaton Ilonával. Első fia 1939-ben, második fia 1942-ben született. E második fiú 1945. januárban meghalt a háború következtében. A család gyászát a harmadik gyermek, egy kislány enyhítette 1946-ban. Végül 1948-ban újabb fiú született. A háború után ismét részt vett a csepeli közéletben. A Jézus Szíve Egyházközségben vállalt egyháztanácsi tagságot.

     Magánéletében a tudományok és a versírás felé fordult. Később késztetést érzett a versek elmondása iránt. Megkereste a versek elmondásának lehetőségét.

     Amikor elkezdődött Csepel átalakítása mai formájára, az természetesen a régi falusias község lebontásával vette kezdetét. Apám több hasonló gondolkodású barátjával és fiával - velem - együtt elhatároztuk, hogy az értékesebb tárgyakat összegyűjtjük. Az így növekvő gyűjteményt a Jézus Szíve Plébánia pincéjében helyeztük el az akkori plébános engedélyével. Erre azért volt szükség, mert a plébánia nem tartozott a lebontandó épületek közé. A gyűjtemény egy része később a Csepeli Helytörténeti Egyesülethez került, nagyobbik része Budapesté lett. Ez utóbbiról azóta nincs tudomásunk.

     Apám szerencsés időben volt fiatal. Amikor 1925.ben elindult a rádióadás, detektoros rádiót készített. Ezzel egy napló szerint sok zeneművet megismert. Technikai érdeklődése a fényképezést is érdekessé tette. 1928-as munkába állása lehetővé tette, hogy első kereseteiből összegyűjtsön egy fényképezőgépre való pénzt. Megvett tehát az egyik akkoriban korszerű üveglemezes fényképezőgépet. Ennek segítségével kezdetben a Csepeli 96-os Sólyom Cserkészcsapat életét örökítette meg. Csepel fiataljai akkoriban a cserkészetben találták meg a társas együttlét számukra megfelelő formáját.

     Természetesen fényképezte a családot is és lakhelyét, Csepelt is.

     1935-ben megvette a filmes fényképezőgépet és hozzá egy fénymérőt. Ezekkel könnyebben lehetett jó fényképeket készíteni. Szerencsére az üvegnegatívok és a későbbi filmnegatívok jól elrejtve átvészelték a háborút. Így vált lehetővé a szkennerezett képekből a Jubileumi Fényképkiállítás összeállítása és bemutatása.

Az itt bemutatott nem túlzottan részletezett "Családfa" csak a származási sorrendet mutatja Csepel betelepítésétől kezdődően napjainkig terjedő időben.